Érint, igen mindenkit érint. Aggódom, aggódom magunkért, ismerőseinkért barátainkért. Kolléganőm kárpátaljai magyar, a Karácsonyi ünnepkre haza látogatott kérdeztem mi a helyzet odaát. Készültség, de már szinte megszokták.
A háború szele a levegőben volt.
Írtam szentpétervári barátnőmnek Ekaterinának, hogy van, tud e valamit a háborúról. Hangüzenetet küldött, hogy próbál nem foglalkozni a politikával, mert csak bosszantja, főleg az, hogy semmit nem tehet ellene, és épp túl van egy csúnya váláson. Gondolkoztam mekkora hülye vagyok, ha tudna valamit sem írhatná meg, vagy mondhatná el, hiszen lehallgathatják, ellenőrizhetik és végül csúnyán ráfázhat.
Majd februárban minden megváltozott. Elkezdődött, írtam a facebookon ukrán volt kolléganőmnek, aki az emirátusokban volt a helyi idegenvezetőm, őrangyalom, hogy van, és hogy remélem még mindig az emirátusokban van biztonságban és nem Ukrajnában. Csak annyit írt vissza, hogy örül, hogy hall rólam. Megszoktam, hogy elfoglalt, és gondoltam majd ír később.
Kitört a háború jöttek a hírek, szankciók az oroszok ellen, facebook letiltva. Ez utóbbi pont nem igaz. Írtam Ekaterinának, van e mit enniük, tudom, hogy minden élelmiszert Lengyelországból kaptak Szentpétervárra és környékére, hiszen körbe nincs semmi, csak mocsár.
Elmondta, hogy nagyon dühös, és hogy sem ő, sem a rokonai barátai nem támogatják Putint, a háborús törekvéseivel, és ha bátor lenne, de nem az, mert tudja mit veszíthet, kimenne tüntetni, de minden tüntetőt lecsuknak, ha őt lecsukják ki neveli fel a két pici gyermekét.
A pénzük napról napra értéktelenebb, van aki televízót vesz, telefonokat, műszaki cikket, próbálják elkölteni az emberek a pénzüket, amíg fel nem emelkedik minden ára.
Nehéz helyzetben édesanyja az USA-ban kuzinjai Kievben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése