Jó tanács odaátról

Már nyár óta tervezgette nagybátyám, hogy elviszi nagymamámat is fürdeni Demjénbe. Sok volt a munka, sosem adódott megfelelő alkalom. A tél beálltával végre lazultak a dolgok, és megbeszélésre került, hogy nagybátyám ma elvisz minket Demjénbe fürdőzni, mert mamámra igazán ráférne kis kikapcsolódás és pihenés, nem csak az állandó munka. Egyébként is nagyon kimerült a sok izgalomtól, a  hirtelen felszökött magas vérnyomástól, és vizsgálatoktól.
Nagymamám mindig is nagyon nehezen mozdult ki otthonról, nem kevés noszogatások árán. Ő jobban szereti, ha ő maga el tudja látni az állatokat a napi feladatait. Ma sem akart jönni, nem akarta otthon hagyni az új családot, az egy hetes 4 kismalacot. Azt, hogy miért jött el mégis, a fürdőben mesélte el nekem.
Hajnali öt órakor, az ablakon bekopogott hozzá nagyapám, és azt mondta neki: öltözz! Nagymamám pedig hallgatott nagyapámra, és hozzá fogott készülődni, sütött - főzött reggelről, megetette az állatokat, hogy fél 9-kor el tudjanak indulni. 

A nagyapám 6 éve meghalt...

Kör technika

A hírek között olvasgattam, amikor az nlcafe.hu-n egy cikkre találtam. A végén egy ajánló során akadt meg a tekintetem:  "Elképzeltem, hogy meggyógyulok, és így lett" Eszembe jutott Kriszti, hogy az egyik este éppen neki is igyekeztünk kitalálni egy gyógymódot. Gondoltam beillesztem a keresőbe, mit ad ki, hátha valami hasznos cikkre találok, amivel egy kis biztatást tudok neki adni. A következő érdekességre leletem:

4 lépéses kör-technika:

1.lépés: Előkészítés

Pár percig dörzsöld össze mindkét tenyered, majd rajzolj egy kört valamelyik (vagy mindkettő) tenyered közepébe. Aztán érintsd össze az egyik hüvelyk és mutatóujjad, úgy hogy egy kört alkossanak. Végig a gyakorlat alatt tartsd meg ezt a kört és tudatosítsd magadban, hogy bármikor a nap folyamán, amikor egy kör formát vizualizálsz, rajzolsz, vagy veszel fel az ujjaid segítségével, a kívánságod energiája megjelenik a testedben és a körülményeid is hozzá igazodnak. 

2.lépés: Fókusz

Képzeld el, hogy mit szeretnél elérni, mit szeretnél, hogy a tiéd legyen, vagy milyennek szeretnél lenni egy konkrét helyzetben, vagy mit szeretnél és hogyan véghezvinni. Fókuszálj a végső eredményre és lásd magad előtt, amint kívánságod már teljesült, érezd magadban a pozitív érzést.

3.lépés: Kijelentés

Fogalmazd meg tisztán és egyértelműen a célodat, kívánságodat magadban (ha teheted, akkor hangosan), úgy hogy közben nézz rá a körre. Majd tedd utána: „Minden esetben, amikor észreveszek egy kört, vagy a két ujjammal egy kört alkotok, az a siker jele és arra emlékeztet, hogy elérem célomat.”  

4.lépés: Megerősítés 

Gondolj arra, hogy bármikor, amikor egy körre tekintesz, elméd automatikusan az alábbi megerősítést juttatja eszedbe: „Kijelentem, hogy kész vagyok befogadni a jót. Számítok arra, hogy a körülmények a javamra változnak. Látom magam, amint elértem célomat.”

Gyors használatra:

Képzeld bele egy körbe a kívánt eredményt és jelentsd ki megtörténtét rád vonatkozóan.

Pld. a társamnak kiment a bokája és nem tudott lábra állni. Gyorsan elképzelte magát egy körben, amint szalad és mindkét lába erős és egészséges. Kijelentette, hogy abban a pillanatban, hogy ránéz egy körre, a lába meggyógyul. Mindig, amikor meglátott egy kört, azt látta maga előtt, hogy szalad. És így is lett. Másnap elment szaladni.

Próbáld ki, engedd, hogy vigyen a kör magával, majd írd meg tapasztalataidat, hogy mások is erőt meríthessenek a te történeteidből!

A technika célja: a siker, az egészség és a biztonság érzés megteremtése

Várható eredménye: a kör-technika örömet és sikerélményt ad, ha a hétköznapokban céltudatosan használod. Ezen felül belső nyugalmat, bizalmat és védettséget teremt.

Forrás: http://bagdibella.hu

Ez olyan egyszerű, bárki meg tudja csinálni, és mit veszthetünk egy próbával? De egy biztos, hinni kell benne, mert minden más csak akkor fog működni. A hit már önmagában egy siker! 

Miért most? Miért pont ő?

Anyum elsápadva jött be a szobába, a lány akinek a lagzijában voltak, Barna lánya meghalt. Kisodródott a karancsaljai kanyarban felborult az autója. Állítólag még a mentő ki ment, megkérdezték jól van és még mondta is jól van. Nem volt jól, belső vérzése volt.
Miért kapkod és száguldozik egy két gyerekes családanya???? Anyum azt mondta nőgyógyászhoz sietett.
Amikor egy tragédia történik, főleg ha egy fiatalról van szó mindenkit mélyen megráz. Mindenkiben felmerül a kérdés, hogy miért pont ő, amikor olyan fiatal volt, olyan értékes élete volt, szükség volt rá. Számos írás fellelhető a témáról, hogy ki meddig marad a Földön a fizikai valójában. Az első ami eszembe jut, "...amíg feladata van..." De van e olyan ember, akinek nincs feladata, főleg egy fiatal családanyának, akinek fel kellene nevelnie a gyermekeit, vagy csak ennyi volt a "feladata"? Eddig tartott? Vagy éppen pontosan ez volt a feladata, hogy egy értelmetlen autóbalesetben kell meghalni? A pici gyermekeinek és családjának pedig az a feladata, hogy meg kell élniük az édesanyjuk halálát? Könyörtelen és emberi ésszel elfogadhatatlan feladat felnőni anya nélkül. Aki nem majd ott mellettük, amikor szükségük lenne rá, akinek leírhatnák az első iskolában tanult sorokat  ; drága édesanyámnak anyák napjára, de ez a sor végtelen. 

Valóban létezik mindenkire kiszabott feladat, amit végre kell hajtania, meg kell élnie? Tényleg csak ennyi egy élet története? Vagy netalán a megnyugtatásunkra szolgál ez a magyarázat, hogy könnyebb legyen elviselni a fájdalmat? 

Váróteremben

Idegesen, feszültséggel telve érkeztünk, már abból is vita kerekedett miért oda parkoltam ahová, miért nem közelebb, de tudom ideges és nem kell komolyan venni. Valójában el sem tudom képzelni milyen érzés lehet, arra várni, hogy megtudjam milyenek az esélyeim, mennyi lehet hátra. MRI -nél nincsenek sokan, gyorsan megvan a vizsgálat, majd megyünk a másodikra, ahol tele a váróterem. Persze a létszámot felezni kell, ide senki nem jön egyedül, vagy legalábbis csak nagyon kevesen, de van, akit az egész aggódó család kísér. Érezni a levegőben a végtelen nyomasztó fullasztó érzést, a rettegést. Aki már sokadszorra jár itt, igyekszik lazán viselkedni, de látszik a szemében az ijedtség. A fekete hajpántos a lányával érkezett, sportos öltözékben, agyműtétje volt, kontrollra jött, kezében tartja a friss MRI vizsgálat eredményét és várakozik, közben arról mesél, mennyire szeret a Duna parton futni, de az orvos azt mondta, ezt inkább hanyagolja, a végszava: " annyi baj legyen, legalább élek" behívják, kis idő elteltével érkezik, gyorsan pakol. Nem látszik az arcán megnyugvás, vagy öröm, inkább aggodalom. A lánya megkérdezi, anya minden oké? A nő ránéz és igyekszik lazának látszani - azt válaszolja persze. Valahogy nem vagyok biztos a válaszában, a lánya még fiatal, talán 13 éves lehet, talán nem is akarja terhelni a valósággal. Szemben velem fiatal srác, idősebb nővel ücsörög. Látszik a járásán, valamilyen küzdősportot gyakorolhat. Először azt hiszem ő a beteg, mert a hatalmas borítékot ő szorongatja a kezében. Óvatosan vizslatom a kopaszra borotvált fejét, hogy van e rajta műtéti heg, de nem látok. Eszembe jut az a fiatal házaspár, akikkel a múltkor találkoztam, a srác kb. ugyanolyan korú lehetett, mint az, aki szemben ült velem csíkos pólóban. Emlékszem akkor úgy érkeztem, nem beszélgetek senkivel, jobb lesz nekem is. Akarva akaratlanul jött a beszélgetés, mert megkért vigyázzak a csomagjára, míg elmegy a mosdóba. Amikor visszajött megköszönte, és megkérdezte én miért vagyok itt, ezek után természetesen én is megkérdeztem őt. Elmondta agydaganata van, a sugárkezeléstől csak nőtt, és csápos nyúlványos, nem tudták rendesen megműteni. Most alternatív étrendet próbál ki, délelőtt csak gyümölcs, délután csak zöldség, magvak és némi hal. Jó lenne még pulyka hús is, de a hipermarketből, hanem faluról, ahol valódi környezetben valódi hús "készül". Közben megérkezik a felesége, csinos törékeny, az arcán az aggodalom. Bizakodnak, és igyekeznek pozitívan hozzá állni, amennyire csak lehet. Nézem őket milyen helyes fiatal pár, és szívbemarkoló, hogy egy halálos betegséggel küzdenek, ahelyett, hogy babakocsit tologatnának, vagy egy vidám nyaralást tervezhetnének. Ők is akkor hétfőre voltak vissza rendelve, meg is beszéltük, hogy találkozunk, de én mégsem tudtam menni, más ment helyettem. Azóta is sokszor eszembe jutnak a váróban, vajon mi lehet velük? Mi lett az eredmény? Él még a srác, vagy fiatal feleségének a lila ruhát feketére kellett cserélnie? Ahogy ezen morfondírozok, a két idősebb hölgy elkezd beszélgetni, amiből kiderül a fiatal srác az idősebb fekete kosztümös fia, aki csak kíséri őt, mert bármikor rosszul lehet, és ezért nem engedi el őt sehová egyedül. A srác feláll, aggodalommal az arcán indul el kifelé, hogy elszívjon egy cigarettát, mert attól tart akkor hívják be az anyját, amikor pont kimegy, de megnyugtatják a többiek, hogy biztosan visszaérkezik. Negyed kettő már fél 9 óta várakoznak. Közben egy 20 év körüli helyes fiatal pár érkezik a rendelőből, a lány feje a fiú vállára borulva, és potyognak a könnyei, keservesen sír, egy férfi - talán az apja lehet - láthatóan nyugtatgatja. Közben érdekes jelenség érkezik, egy kb 160 kilós igen sötét bőrű kopasz férfi, ujjatlan sötét kékben, tele tetoválva, na igen eddig még semmi extra, talán ezt nem néznék megrökönyödött szemekkel, de a nyakában egy óriási talán 8 -10 cm átmérőjű arany színű - én csak bikaláncnak hívom - objektum. Más környezetben még talán nevetnék is, de ebben a környezetben groteszk. Nézem az emberek arcát, a legtöbb emberen a megvetés, és lesajnálás ül ki. Közben egy idős házaspárra leszek figyelmes. A bácsi kedves arcú 80 év körüli, arcán a mosolygás ráncai. Látszik olyasvalamivel töltötte a napjait, ami mindig örömmel töltötte el. Talán állatokat nevel, vagy valamit készít, alkot, azok arcába vésődnek a mosolygás ráncai. Kis mackónadrág, mellényke és kardigán van rajta. Látszik, egyszerű és nagyszerű emberek lehetnek. A felesége a kezét tördeli, és a mellett lévő hölggyel beszélget, nem hallom miről beszélgetnek, de közben szólítják őket. Amikor kijönnek, a bácsi arcán nyugodt és boldog mosoly, a felesége lehuppan vissza a várószékre, és az idegen nő vállára borulva sír, hál istennek a boldogságtól. Lassan megnyugszik, és lassan elindulnak, közben nézelődöm. Kicsit később látom állnak a lift előtt és várják, hogy érkezzen. A kicsike bácsika boldogan álldogál, felesége akárcsak egy pici lányka örömében ugrál mellette, kis barna hátizsákkal a hátán és úgy puszilgatja, fogja a kezét.

Közben mellettem két másik hölgy. Az egyiken narancssárga sportos térdnadrág, kosztümkabáttal, magas sarkúval, és egy sportos sapkával, vélhetően a hulló haját próbálja palástolni. Látszik nem parókát, mert a hátrafésülte a sapka alá és látszik a hajtöve. A másik hölgy, tipikus elegáns pesti nő. Arról beszélgetnek, milyen sok a rákos beteg, és milyen szörnyű egyre több fiatalt tolókocsiban látni, mert már annyira elemésztette őket a rák, hogy járni sem tudnak. Mi okozhatja, latolgatják, egyikük azt mondta, egy orvos szerint a stressz az oka, a másik azt mondja, na igen könnyű mindent arra fogni, amit nem tudnak mitől van. Lassan rátérnek a kezelési gyógymódokra, narancssárga nadrágos azt mondja, egy német gyógyszer lenne a tüdőrákjára, de 560 000 forint lenne egy adag. Mit csináljon, adják el a házukat? Az elegáns nő azt mondja, amit az ő férje szed még drágább, Amerikából hozatták, és még csak kísérleti stádium. Egy hölgy lép oda hozzám, hogy szerintem mennyit kell itt várni, már reggel óta itt várakoznak a lányával. Ismerős a terem másik végén ücsörgő lánya, meg is kérdezem megyeiek e, az igenlés után a városunk névre is igent kapok, nem véletlenül ismerősök. Elmondja, először vannak itt, a lányának a gerincével van valami probléma, de nem tudják mi, és semmit nem tudtak a kisvárosban mondani, de hallottak az orvosról, akihez jöttek, hogy nagyon jó, ezért jöttek fel. Én is csak megnyugtatni tudom, igen valóban nagyon emberséges és jó orvos, nagyon jó tapasztalatunk vele. Talán ő az első orvos, akitől emberséget, türelmet és biztatást kaptunk. Ahogy morfondírozunk meddig kell még várni, szólítják őt, gyorsan elköszönök, és kapom a nagy borítékot, én is bemegyek. Az orvos már nagyon fáradt, rengeteg betege volt, de ennek ellenére, türelmes, és meglepő módon mindent tud az elmúlt hetekben történtekről. Az eredmény, emberi logikával sem mondható jónak, hiszen növekedés állt be, de azzal győzköd, hogy a besugárzás miatt van, és normális, de talán ő is tudja, látja már, nem lehet sok hátra, de nem akarja rontani a helyzetet, nem akar fájdalmat okozni a rideg valóság kimondásával. Elköszönünk, kilépünk az ajtón, a még várakozók, most a mi arcunkat vizslatják, vajon minden rendben van? 

ki tehet róla?

A budapesti Korányi Kórházban várakoztunk ct-re. A váróteremben ücsörögtek néhányan, és egy pult mögött két dolgozó. Egy középkorú nő, és egy fiatal ficsúr - a lekezelő jelző a viselkedése miatt. Dobálta magát röhögcsélt, egy olyan váróteremben, ahol olyan emberek ülnek, akik várják, hogy megtudják, éhetnek e vagy csupán néhány hónapjuk, hetük, esetleg napjaik vannak hátra. A mögötte lévő ajtón többször közlekedett, ami nem gond, ha megfogja a kilincset és bezárja. Ehelyett az intelligencia bajnoka, nagy erővel csapdosta, szinte élvezve, hogy a rettegéstől halálra vált emberek összerezzenek. Egy régről ismert és közismert férfi érkezett a terembe, oda lépett érdeklődni, a ficsúr, félvállról dobálta a szavakat majd megkérdezte, hogy hívják? Válasz: Bács Ferenc .... No comment, ebben az a szörnyű, ha a való világ nevű moslék, valamelyik üdvöskéje érkezett volna, azt biztosan felismeri. De a Jászai Mari-díjat, Erzsébet-díjat, Érdemes Művész kitüntetés, Gundel Művészeti Díjat kapott férfiről fogalma nem volt, hogy ki is ő. Fiatal még, erről nem is tehet, de akkor ki tehet???

Hol van a határ a gondolatunk teremtő ereje, és a megérzések között?

Honnan tudhatjuk, hogy az a valami ami megtörtént, az a gondolatunk teremtő erejének köszönhető? Vagy azért mert megéreztük, és azért gondoltunk rá? Nem olyan történésről beszélek, ahol egyértelmű, hogy szeretnénk valamit, és akarjuk, megtörténik. Hanem amikor történik valami, de már előre tudjuk, érezzük. Honnan tudható, hogy megérzésről szólt, vagy mert gondoltunk rá, ezáltal megteremtettük, bevonzottuk?

gondolat teremtő ereje...

Ha létezik a gondolat teremtő ereje, megtanulhatjuk e irányítani? Miért van az, ha valami nagyon szeretnénk van amit megkapunk, de van amit nem. Előre bocsájtom, nem vagyunk megrögzött vallásos hívők. Tiszteljük, és tanulmányozzuk a különböző vallások tanításait, és nézeteit.
Gondolat menetünket Jézustól indítottuk. Ha ő, mint csodált próféta, képes volt a csodákra, az akarata, a gondolata erejével teremtett, képes e rá más ember is? Talán pontosan ezt akarta megtanítani az embereknek, ha  hisznek, akkor ők is képesek a csodákra. Újságcikkekből, hírekből mi is sokat olvastunk csoda tévő emberekről. Talán ők már rájöttek a titokra. Tudhatta, az emberek felfogása nem egyforma, nem mindenkit lehet egyformán tanítani, ezért válogatott maga köré tanítványokat, akik majd a tudást tovább adják. Talán kulcsot is adott a megoldáshoz, ami segít abban, hogy irányítsuk a gondolatunk teremtő erejét. Ezen a vonalon elindulva elkezdtük elemezni a Mi Atyánk imát, mit is jelenthet valójában. Közben arról beszélgettünk, hány ember jár templomba és mormolja az imát, anélkül, hogy tudatában lenne a jelentésének. Tudna bármit is a kereszténységről, az ősi szimbólumokról, vagy történetéről. Egyszer megkérdeztem a nagymamámat, hogy tudja e mit jelentenek a jelképek a templom boltozatára festve, mint pl. a hal. Nem tudta. Mit sokan azt sem tudják, hogy miről szólt a vallás pl. a középkorban, hogyan választottak pápát. A gazdag itáliai családok befolyásuknál fogva, hogyan választatták meg bíborosi rangban lévő család tagjaikat pápává. A közelmúltban volt egy film, mely a Borgia család életén keresztül mutatta be a fedhetetlennek vélt pápát, aki ágyasokat tartott, és a család érdekében végeztetett ki számtalan embert. A vallást csupán a saját hatalmuk eszközének használták. Így ha tisztán akarjuk vizsgálni a vallást, meg kell próbálni vissza térni az eredethez, a pápák intézményének ideje elé kell vissza menni az időben.
De térjünk vissza a Mi Atyánk imának értelmezéséhez. Többen kifejtették az imákat, de feltétlen magyarázatot egyikben sem találtunk. Mi a következő megfejtést találtuk a varázsigére, mely arra tanít talán, hogyan irányítsuk a gondolataink által a történéseket.
Az első és utolsó rész a mennyei Atya dicsőítése. De ki is ez a mennyei Atya? Hívhatjuk Istennek vagy ha úgy tetszik, végtelen intelligenciának, kozmikus erőnek, mely előtt kinyilvánítjuk, elismerjük felsőbb rendűségét, és alázatot mutatunk felé. Mi Atyánk Isten ki vagy a Mennyekben - mi a menny valójában? a kozmikus egész? de ha az, akkor jelen van mindenhol, a fűben, a fában, de akár bennünk is? Másik dimenzió?
Szenteltessék meg a Te neved - első kérdés mit jelent valójában az, hogy szent? Jobb, magasabb rendű? Mitől válik valaki szentté? A jó cselekedetei alapján? vagyis egy magasabb rendű tiszteletre méltó.
Jöjjön el a Te országod - történjen nálunk is minden úgy, ahogy ott a mennyben, legyen minden jó, szép?
Legyen meg a Te akaratod - persze csak akkor, ha a felsőbb hatalom is úgy látja jónak, alázattal közelítsünk felé, miközben kérjük.
Amint a mennyben, úgy a földön is,

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma- mi a kenyér? átvitt értelemben táplálék? Táplálék a léleknek? egyfajta tudás? mely megszerzése által magasabb szintre léphetünk? 

Hangsúly lehet a "ma" időhatározón, nem majd, vagy a jövőben valamikor, hanem MOST. Most történjen, most adja meg a megvilágosodást?

És bocsásd meg vétkeinket,
Miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek,
És ne vígy minket kísértésbe, - ha valamire képessé válunk, esetleg elbízzuk magunkat, kérkedni kezdenénk vele, vagy vissza élnénk a kapott hatalommal? kvázi, ha a felsőbb hatalom, úgy látja jónak, nem érettünk még meg a tudás megszerzésére, nem adja meg azt
De szabadíts meg a gonosztól. - mit jelent a gonosz? a bennünk lakó rossz? ami vissza élhet a tudással?

„Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.”

végezetül, újra alázatunkról, és az Úr felsőbbrendűségének elismeréséről 

Az eredeti ima arámi nyelven szólt, majd latinra fordították, és a latint magyarra. Keletkezhetett e benne fordítási hiba? esetleg más értelemet nyerhetett e ezáltal az eredeti szöveg? 

Valóban lehetséges e, hogy talán egy kulcs, egy varázsige, út ahhoz, hogy irányítani tudjuk a gondolataink által a történéseket?

Határvonal és egészséges egyensúly

Első olvasatra azok az események, melyekről már írtam, milyen megérzések alapján menekültünk meg, talán sokan úgy vélik, milyen áldásos. Talán az, de néha nem. Főleg akkor nem amikor a megérzés és a félelem között kell egészséges határvonalat húzni. Egy egy ilyen esemény után, bizony sokszor nem tudom eldönteni, hogy miért félek elindulni pl. Budapestre, valóban fog valami rossz történni, vagy egyszerűen csak félek.
Mindig törekedni kell az egészséges egyensúlyra. Sok érdekességet olvashatunk, hallgathatunk, mint pl. a Vonzás Törvénye, vagy a Titok és bizony azt látom, hogy sokan nekiindulnak ezeknek a szabályoknak, anélkül, hogy a valóság talaján maradnának, és megpróbálnának egyensúlyt tartani. Aztán a végeredmény a csalódás és ezen könyvek félredobása.

Azt mondták a videóra, egy hónapon keresztül minden nap nézni. Rendben, nagyon szép kellemes, de nem szabad elfelejteni, nemcsak akarni kell, hanem tenni is érte, és egy videó nézegetése önmagában nem fog segíteni.

Apróságok

Arra gondoltam, hogy minden nap feljegyzem ide milyen különös dolog történt velem. Vissza gondolva a mai napomra, egyetlen apróság. Megálltunk a benzinkútnál, jobbra egy izomtorony pattant ki egy szakadt opelből, balra egy idősebb úriember vasalt ingben és nadrágban, egy új opel-el. Mondtam a férjemnek, fogadok az izomagy egy ezresnél nem tankol többé, az ingeske pedig teletankol kb. 17.000 ezerét. Majdnem betaláltam az izomagy 999 forintért tankolt, kemény 2,5 litert, az ingeske pedig 19 000-ért tele... Véletlen? Bárcsak a lottó számokat tudnám így előre bejelölni. :-)) 

Regressziós hipnózis vagy az agyunk játéka?

Sok könyvet beszereztem és olvastam a reinkarnációról, és mindig is érdekelt a téma. Soha meg nem fordult a fejemben, a kételkedés a lélekvándorlásban, és hogy van élet az élet után. Kezdetektől fogva hiszek benne. Talán mindenkivel fordult elő, hogy emberek, tájak, ruhák ismerősek, holott azelőtt sosem találkoztunk velük. Visszatérő álmok, melyeknek a helyszínét később megtaláljuk. Sarlatánok, csalók és pénzhajhászok között manapság nehéz rátalálni az igazságra, de azért igyekszem megtalálni. 

A férjem volt regressziós hipnózison, úgy ment oda, hogy nem hitt benne, és azt hitte aludt egy jót. A meglepetés akkor érte, amikor a magnószalagot vissza játszották neki. Az első helyszín amiről beszélt Egyiptom volt, kb a 18-ik dinasztia idején lehetett. Írnok volt, és 5 macskája volt. El volt késve egy munkával, folyton azt mondogatta, hogy el van késve sietnie kell, közben megszidta az egyik macskáját, hogy megette az ételt a többi elől.

A másik helyszín Kína volt, ahol a császár testőrségébe tartozott.

Mindkét helyszínen ugyanaz a nő volt a felesége. A terapeuta megkérdezte, hogy az a nő volt e, aki kint ül. (a volt felesége volt az) Ő mondta, hogy nem. Évekkel később amikor ezt elmesélte nekem, azt mondta, most már tudja én voltam. Lehet ezért rajzoltam folyton pagodát óvodás koromban, lehet ezért éreztem első egyiptomi utam során, hogy haza megyek?

2007 nyarán Olaszországban éltünk, és egy este amikor úgy döntöttünk olyan jó idő van, hogy inkább az erkélyen alszunk, erről beszélgettünk, és megkértem ha próbáljam meg vissza vinni. 

Ami ez után történt hihetetlen, de szeretnék rá igazolást kapni. Először Egyiptomról kezdett beszélni, a piacon volt, ahol cserépedényt akart venni, azt mondogatta nagyobb edény kell a Horak Pea ünnepre, nagyobb edény kell, mert a kicsibe nem fér el sok homok, homokot kell rakni majd bele az ünnepen. Az árusnő megsimogatta az arcát, de eltolta a nő kezét, és azt monda neki, tudod, hogy titkolnunk kell, mert másként születtünk... 

Ha ez igaz, akkor bizonyítja a kasztrendszer létét Egyiptomban. A nőt sötétedés után a szolgái titokban kísérték a házába, aki folyton veszekedett vele a titkolózás miatt, ő pedig csak folyton azt hajtogatta: másként születtünk. Az a nő, a fazekas én voltam. 

Később arra a következtetésre jutott, lehet csak azért vette el az előző feleségét, mert ő fazekast kereste, és megtévesztette őt az, hogy a volt felesége ilyesmivel foglalkozott. 

Én annyit éreztem 2005-ben amikor ott éltem egy évig, hogy nem először járok ott, még azt is sejtettem, hol élhettünk, valahol a mai Luxor és Asszuán közötti szakaszon lehetett. 2010-ben ugyan töltöttünk ott fél évet, de sajnos nem volt időnk, azzal foglalkozni, hogy megkeressük hol is éltünk. De a Karnak templomban sok felirat, és rajz ismerős volt neki. Időközben azt is kiderítettük, hogy valóban volt ilyen, hogy Horak Pea ünnep, a Pea ünnepet jelent, és maga ez az ünnep az új év napján történt, amikor cserép edényekbe valóban homokot töltöttek. (egyiptológustól kaptuk az információt) Hiszek benne, mert hinni akarok, mert annyira csodálatos, de mégis ott motoszkál bennem a kérdés, biztos, hogy nem csak az agy játéka? Nem lehet, hogy valahol olvasott erről az ünnepről? De nem egy olyan információ, ami mindenfelé ott hever és könnyen fellelhető. 

Az utaztatást folytattam, Poroszországban járt, katona tiszt volt, a felesége voltam és halálos beteg. Amikor meghaltam akkor ő főbe lőtte magát, amiért olyan büntetést kapott, hogy megtanulta, bármi történik is nem szabad öngyilkosnak lenni. Ha ez valóban így van, lehet e ez magyarázat arra, hogy sok nyelv közül pont németül nem igazán tudok megtanulni? A rossz élet emlék miatt kizárja az agyam? Vagy egyszerűen csak akarat gyengeségemről van szó, és mentséget keresek rá? 

Következő helyszínre utaztatom, Oxford. Velocipeden jár, amit utál és művészet történész. 1938-at írunk! Engem Marynek hívnak és néprajzkutató vagyok. Badenbadenbe utazunk előadást tartani, de mindenki késik, már 11 óra van, és még alig érkeztek az emberek a szakadó eső miatt. 

Ha valóban így van, magyarázat lehet arra, hogy a férjemet bárhol leteszik a világon mindenről tud beszélni? Vagy arra az utazásért való rajongásomra, hogy a világ minden szegletét és kultúráját megismerjem? 

Vagy egyszerűen csak imádok utazni? 

Az utazásoknak mellékhatásai is jelentkeztek, a férjemnek utána két hétig rémálmai voltak, egyre több emlék jött elő, amik nem voltak éppen kellemesek. A vér szaga, ahogyan ráfröccsen az arcára, amikor levágta az elé kerülő embert, mint a császár testőre... és még sok hasonló. Ezért nem akar többet "utazni". Néha szeretném rábeszélni, de tiltakozik, hogy soha többet nem akar. 

A rábeszélésem hátsó szándékai azok, hogy valahol olvastam, egy professzor úgy beszélt 5 nyelven anyanyelvi szinte, hogy regressziós hipnózisban hosszabb ideig volt ott tartva egy adott országban, és úgy érkezett vissza, hogy emlékezett a nyelvre. Szerettem volna kipróbálni. Azt mondta, akkor elmondásai alapján mi beszélünk kínaiul, de azt mondta inkább megtanulni, mint mégegyszer a rémálmok.

Most én keresek egy megbízható terapeutát, aki nemcsak a pénzt akarja beszedni, hanem valóban megvan a képessége a tudat megnyitására. 

Újabb megmenekülés?

2009 nyarán Tunéziában dolgoztunk, és Sousse északi részén laktunk férjemmel. Egy este elindultunk az egyik hotelbe vacsorázni. Kis mellékúton sétáltunk ki a főút felé. A keskeny mellékutat két oldalt magas járda szegélyezte bokrokkal. A jobb oldalon sétáltunk, nem volt okunk különösebben átmenni a másik oldalra, de hirtelen ötlettől vezérelve arra kértem a férjemet menjünk át a másik oldalra.  Mivel megszokta tőlem a hirtelen és hasznos ötleteket, eszébe sem jutott egy percet sem vitatkozni, hogy minek, így kényelmesen átsétáltunk a másik oldalra. Fél perc sem telt el amikor egy autó haladt el az úton, a sofőr valamiért lehajolhatott, talán kazettát cserélt a magnóban, vagy leejtett valamit, és lehajolt érte. A gyakorlatlan vezető ennek következtében felhajtott a magasított járdára, pontosan arra a helyre, ahol mi sétáltunk volna éppen tovább, háttal neki, ha nem megyünk át a másik oldalra. Ha nem mentünk volna át, mindkettőnk lábát összeroncsolta volna végérvényesen az autó...

Emlékezetes megmenekülések Ukrajna

2008 február végén már elegünk volt, a szerencsétlenkedésből, az álláskeresésből és várakozásból. Ráadásul a szüleink folyamatosan cseszegettek, hogy miért akarunk mi külföldre menni szerencsét próbálni, hónapok óta folyamatosan azt hallgattuk külföldön sincs kolbászból a kerítés... 

A férjem fogászati kezelése alatt lett egy hét pihenő, amikor nem kellett mennie, így útra kelhettünk. A cél Ukrajna volt, de itt nem is maga a szuperül sikerült kiruccanásunk a lényeg, hanem ami a Kievből visszafelé vezető úton történt. Felváltva vezettünk, és éppen én vettem át a kormányt. Útközben a visszapillantó tükörben egy piros kamiont láttam meg, amitől megmagyarázhatatlan módon rosszul lettem. Mondtam a férjemnek, nekem ez a piros kamion nem tetszik, elengedem. Éppen egy benzinkút mellett vezetett az út, én pedig gyorsan kiálltam, és megvártam még a furcsa rossz érzést okozó kamion tovább haladt. Én is folytattam az utamat. Talán 5 perc sem telt el, amikor újra találkoztunk a piros kamionnal, akkor már keresztbe állt az úton, és nem messze tőle egy összetört autó, ilyen kisebb transporter, amiből a sofőr - láthatóan már nem élt - lógott ki..........

Véletlen? Talán megmenekültünk? Miért lettem rosszul a piros kamion puszta látványától? Mi lett volna ha nem állok ki? Számtalan kérdés forgott a fejünkben.

Káosz az információkban, és divat ezo-sok

20 évvel ezelőtt kezdtem olyan könyveket vásárolni, melyek a megfoghatatlant boncolgatják. Többek közt ilyen volt a Tudatalattid csodálatos hatalma című könyv. 23 éves voltam és akkor váltam el. Egyedül maradtam, de nem akartam folyton otthon ülni. Ehhez viszont autóba kellett ülnöm, és minimum 20 km-t autózni a legközelebbi városig, ahol volt szórakozóhely és diszkó. Az odavezető úton voltak erdős, elhagyott részek, és akkor még nem volt elterjedt a mobil telefon, még ha lett volna telefonom, sem tudtam volna használni azokon az utakon lefedettség hiányában, ha bajba kerülök. Féltem, mi lesz ha lerobban az autóm, ha baleset ér, és senkinek nem tudok szólni. A félelemtől azért nagyobb volt bennem a vágy, hogy újra éljem az életem. Ebben a könyvben találtam különböző ún. imádságokat. Sosem voltam különösebben vallásos, és templomba sem jártam. Nem tetszett, ahogyan a papok beszélnek a templomban. Ebben a könyvben tetszett, hogy hívhatom bárhogyan a megfoghatatlan hatalmat, Istennek, Végtelen Intelligenciának, Kozmikus erőnek. Nos visszatérve az imádságra nagyjából így szólt, amit mondogatni kezdtem, amikor féltem: "az Isteni szeretet előttem jár, utamat széppé, csodálatossá, örömtelivé, és biztonságossá teszi." Először nem igazán hittem benne, de ahogy mondogattam, megnyugodtam. Az első szembetűnő, és nem felejthető élményem, nem sokkal később történt, amikor egy hajnali időpontban a szokásos kis 90-es tempóban lendületes, gyakorlattal vettem be a szokott kanyarokat. A domb tetején viszont, hirtelen a szélvédőm előtt kinyílt egy vakítóan fehér szárny, mintha madár lett volna, de annak túl nagy volt. Hirtelen lefékeztem, és ennek köszönhetően nem szálltam bele 90-el a szarvascsorda közé, ami a két domb közötti völgyben, éppen az úton ácsingózott. Nem ijedtem meg, de hazáig reszkettem és sírtam, mert tudtam, valaki jelzett nekem, és megmentett. Nem volt kérdéses a baleset kimenetele, ha ez nem történik meg, mi lett volna, ha belefutok a hatalmas agancsok közé.

Néhány ismerősömmel megosztottam, volt aki azt mondta biztosan egy angyal volt, volt aki Isten könyvének titulálta. Még közel 15 év eltelte után is végigfut a hideg a hátamon, ahogyan ezeket most leírom.

Innentől kezdve egyre erősebben hittem a könyv adta imádságok és Végtelen Intelligencia hatalmában. Gyakoroltam és valóban csodák történtek, csak azt nem tudom, miért történik folyton az, hogy egy idő után elfelejtek ezekkel az imákkal foglalkozni, mert ezek csak akkor működnek hatékonyan, ha folyton gyakoroljuk. Időnként találkoztam emberekkel, akiktől úgymond "figyelmeztetést" kaptam, hogy ezzel újra foglalkoznom kell, újra elő kell vennem a könyveimet, de a hétköznapi problémák mellett folyton elfeledkeztem róla, majd újra találkoztam emberekkel, és újra kaptam "figyelmeztetést". Ezért is kezdtem most ebbe a blog írásba, hogy folyamatosan relevanciában tudjam tartani, és gyakorolni ... most gondolkozom mit is, talán a legjobb szó rá, a tudatalattim csodálatos hatalmát kell trenírozni. 

A mennyei prófécia

2007 nyarán találkoztam a könyvvel. A férjem lelt rá a bérleményünkben, a polcon a tulaj könyvei közt. Elolvasta, és a kezembe nyomta, hogy ezt nekem is el kell olvasni! Igaza volt, szerintem mindenkinek el kellene olvasnia. Röviden a lényege, ahogyan egy cikkben összefoglalták: 

A Mennyei Prófécia és a hozzá kötődő sorozat (Redfield, az amerikai szerző munkája) hatalmas olvasói tábort vonzott és vonz magához egészen eddig a pillanatig. Ez nem pusztán könyvsorozat, hanem egy egészen új minőségű életszemlélet kulcsa.

I.Felismerés: A kritikus tömeg - Újfajta tudatosodás megy végbe az emberi kultúrában. Ezt az ébredést az hozza létre, hogy eléri a kritikus tömeget azoknak az embereknek a száma, akik életüket spirituális kibontakozásnak tekintik- olyan utazásnak, amelyben rejtélyes véletlenek az útjelzők.

II.Felismerés: A tág jelen -  Ez az eszmélés új, teljesebb világszemléletet jelent, amely átveszi az öt évszázada uralkodó, világias, a túlélésre és kényelemre berendezkedett életrend helyét. A technika fejlődésének korszaka fontos lépcsőfok volt ugyan, de a véletlenek tudatosításával nyitottá válunk az emberi élet igazi céljának, az univerzum jellegének felismerésére.

III.Felismerés: Az Energia - Most tapasztaljuk meg, hogy nem anyagból, hanem dinamikus energiából felépülő világegyetemben élünk. Minden, ami létezik, a szent energiamezőben létezik, s ezt a mezőt érzékelni, érezni is tudjuk. Mi, emberek ki is tudjuk vetíteni energiánkat, ha figyelmünket a kívánt irányba összpontosítjuk (ahová a figyelem irányul, oda áramlik az energia); ezáltal hatást gyakorolhatunk más energiarendszerekre, és növelhetjük az életünkben előforduló véletlenek gyakoriságát.

IV.Felismerés Harc a hatalomért - Az emberek gyakran elszakítják magukat az energia kiapadhatatlan forrásától, s ezért gyengének, bizonytalannak érzik magukat. Az energia megszerzése érdekében befolyásolják vagy kényszerítik a többi embert, hogy figyelmet, ezáltal energiát kapjanak tőlük. Ha sikerül ily módon uralomra szert tenni mások felett, akkor hatalmasabbnak érezzük magunkat, de a többiek meggyengülnek, és gyakran előfordul, hogy visszavágnak. A ritka emberi energiáért folytatott versengés az oka minden emberi összeütközésnek. - Az emberek energiáért versengenek egymással. Minden konfliktus oka az energiaszerzés vágya. A hatalomért, vagyis energiáért folytatott harc oka visszavezethető a gyermekkorba. A gyermek magával viszi sebeit a felnőttkorba, és mások energiáját veszi el, hogy pótolja saját elveszített energiáit.. - A másoktól szerzett energia nem tart sokáig. A fejlődés útján ráébredünk, más forrásból kell megszereznünk az energiánkat. Eddig elzártuk magunkat az Univerzumtól, most meg kell nyitni magunkat az univerzális energiának. - A különböző én-állapotokból alakulnak ki a különböző hatalmi drámák: - Szülői én-állapot: irányításvágy, hibáztatás; ebből alakul ki a VALLATÓ és a MEGFÉLEMLÍTŐ. – Gyermeki én-állapot: gyengeség, bűntudat, felelőtlenség; ZÁRKÓZOTT és SZEGÉNY ÉN. – Megoldás: Felnőtt én-állapot: felvesszük a kapcsolatot felsőbbrendű énünkkel, és a saját utunkat járjuk. - A regényben a főhős kalandjai áttekinthető sorozatot alkotva könnyen megértetik velünk a hatalmi harcok mibenlétét, és megoldást adnak arra, miként emelkedhetünk felül az energiáért folytatott vég nélküli, értelmetlen harcokon:

1.A főhős megérti, a világ egy nagy energiarendszer, és meglátja az energiaáramlást két ember között. Tehát megtapasztalja az energiaészlelést, és megérti a Harmadik Felismerés elméletét.

2.Összefut Reneauval, akitől megtudja: ennek az energiaáramlásnak az oka a hatalomszerzés vágya.

3.Majd tanúja lesz egy családi drámának, mely még jobban elmélyíti ezt a felismerést. A főhős mindig megtapasztalja a gyakorlatban is, amit az imént megértett.

4.Ezután nem csak kívülről tapasztalja meg az alávetettség<->hatalmaskodás harcát, hanem saját maga is átéli ezt. Megtapasztalja, milyen az, mikor lelkileg uralkodnak felette, és önbizalmát aláássák, döntésképtelenné teszik.

5.A kocsiban Wil rávilágít a főhőssel történt események nem véletlenszerű voltára, és folyamatosságában megérteti vele a 4. Felismerés lényegét.

6.A következő lépés: meg kell tanulnunk kiszállni a hatalmi harcokból, és saját intuíciónkat követve saját utunkat járni, saját energiánkból. Ezt az energiát az Univerzumtól szerezhetjük meg.

V.Felismerés: A misztikusok üzenete -  Ha megtapasztaljuk az isteni energiához fűződő belső kapcsolatunkat, a bizonytalanság és az erőszak véget ér. Minden misztikus hagyomány erről a kapcsolatról beszél, amely együtt jár a könnyűség, a lebegés és a szüntelen szeretet érzésével. Ha ezek a jelek megvannak, a kapcsolat valóságos. Ha nem, akkor színlelt kapcsolatról van szó.

VI.Felismerés Tisztázni a múltat -  Minél többet állunk kapcsolatban az energiaforrással, annál világosabban érzékeljük azokat az időszakokat, amikor ez a kapcsolat megszakad- általában stresszhelyzetekben. Ilyenkor tetten érhetjük önmagunkat: fölfedezhetjük, milyen módszerrel igyekszünk energiát lopni másoktól. Ha mesterkedéseinket a személyes tudat leleplezi, a kapcsolat még tartósabbá válik, ekkor ismerheti fel az ember saját fejlődésének menetét, spirituális küldetését- azt az egyéni feladatot, amellyel hozzájárulhat a világ fejlődéséhez.

VII.Felismerés Bekapcsolódni a folyamatba - Ha az ember ismeri saját, személyes küldetését, ez tovább szaporítja a rejtélyes véletleneket, amelyek sorsa beteljesülése felé vezetik. Előbb a kérdés fogalmazódik meg bennünk, majd álmok, megérzések és intuíciók vezetnek el a válaszokhoz, amelyeket többnyire szinkronisztikus módon, azaz véletlenszerű egybeesések útján egy másik ember bölcsességéből szűrhetünk le.

Megtanítja, hogyan tudunk bekapcsolódni az evolúciós folyamatba, rákapcsolódni az univerzumra. A 7. Felismerés az első Felismerés egy magasabb szintű tárgyalása. Választ ad arra, hogyan tudjuk alkalmazni a véletleneket, és ezáltal tudatossá tenni a spirituális evolúciót. Ráébreszt bennünket, hogy minden szükséges információt, lehetőséget megkapunk, hogy céljainkat megvalósíthassuk. A kulcsok tehát előttünk hevernek, s nekünk meg kell tanulnunk észrevenni őket, és tudni, mire használhatjuk. Míg az első felismerésben csak észrevesszük, figyeljük a véletlen események sorozatát, most elkezdünk tudatosan dolgozni velük. A 7. Felismerés az eddigi hat felismerés összegződése; amit ez idáig megtanultunk az eddigiekből, az itt gyúródik össze egy egésszé. Itt az ember megtanul elsajátítani egy tudatos hozzáállást, egy önként felvállalt életmódot. Egy fontos határvonalhoz érkeztünk: ennél a résznél kezdődik el a tanítás folyamata, s annak szükségességének felismerése is, hiszen ráébredünk: mi is üzenethordozók vagyunk, és most már minden eszköz adott ahhoz, hogy végbemenjen az információcsere. Hogy a 7. Felismerés hatékonyan működni kezdjen, megmutatkozzon, feltétel az állandó tudatosság. A következő, néhány lépésből álló vázlatot jó mindig észben tartani: 1.Állandósítanunk kell magas energiaszintünket; ezt megtehetjük elmélyüléssel, a világ szépségeinek megcsodálásával. Ha már feltöltekeztünk, fent is kell tudnunk tartani ezt az állapotot, s szükség esetén pótolni az elveszett energiát. Energiahiány akkor áll be, ha megszakad a kapcsolatunk az Univerzummal. 2.A magas energiaszint elérése után feltehetjük jelenlegi kérdéseinket, amelyekre választ akarunk kapni; ill. tudatunkba idézhetjük életkérdéseinket, küldetésünket. Fontos a tiszta, egyértelmű, pontos kérdésmegfogalmazás („Az teljesen természetes, hogy az ember nem találhat világos megfogalmazást egy zavaros gondolatra.” A.Maugham) Ezután mosódjunk össze a jelennel, elhatárolva magunkat a múlt emlékeitől és a jövő aggodalmaitól. Minden pillanatot élj meg tudatosan, és helyezkedj várakozó álláspontra. Ne sürgesd az eseményeket. Tudd: minden a lehető legjobb kerékvágásban halad. Ha helyes kérdéseket teszel fel, bármely pillanatban megjöhet az Útmutatás. 3.Helyezkedj megfigyelő álláspontba; kövesd nyomon gondolataidat, álmaidat, ábrándjaidat. Vedd észre, ha valamely dolognak a színeit ragyogóbbnak látod. Minden, ami veled történik, jelzés. FONTOS! Fogadd el az isteni útmutatást, add fel irányításvágyadat! 4.A kapott jeleket tanuld meg helyesen értelmezni, kezelni. Az álmokat hasonlítsd össze élethelyzeteddel, ebből szűrve le a további teendőket. A negatív gondolatokat azonnal küldd el, helyettesítsd pozitív képekkel. Ábrándjaidban előforduló helyek, személyek fontos darabjai a kirakónak. Ha megérzéseid, útmutatásod alapján cselekszel, olyan helyzetekbe keveredsz, melyekben választ kaphatsz feltett kérdéseidre. Olyan emberekkel találkozol, akik fontos üzeneteket adnak át neked. Ezek a helyzetek újabb kérdéseket vetnek fel, s így a kör sosem zárul. De ennek a folytonosságnak a feltétele az állandósult magas energiaszint, melynek hátterében a mindent eltöltő szeretet érzése áll. Ne feledjük! A folyamat kettős. Ahogyan mi is információkat kapunk más emberektől, nekünk is át kell adnunk a saját tudásunkat, információinkat. Hogy az információcsere biztosan megtörténhessen, fontos: energiát küldeni a másik embernek, ezzel hozzásegítve őt is a bekapcsolódáshoz. A csere folytán feltöltődünk! Ha átgondoljuk a 7. Felismerés tanulságait, megértjük, semmilyen esemény, fordulat az életünkben nem lehet sem jó, sem rossz. Minden szükséges. Ami dolgunk a megfelelő helyzetbe sodortatni magunkat tudatosságunk által.

A jelzések, intuíciók jellege: előrehaladásunkat szolgálják, sokszor szimbolikus jelentéssel bírnak, gyakran megdöbbentőek, de sosem tolakodóak. Türelmesek, kitartóan próbálnak bennünket segíteni.

VIII.Felismerés: Az interperszonális etika -  Azáltal is szaporíthatjuk az útmutató véletlenek gyakoriságát, ha energiánkkal feltöltünk, fölemelünk minden embert, aki belép az életünkbe. Vigyázni kell, nehogy szerelmi viszonyaink kedvéért elveszítsük belső kapcsolatunkat. Mások fölemelése különösen csoportokban hatékony: a csoport minden tagja érezheti a többiek energiáját. Kisgyermekek számára különösen fontos ez a biztonságérzetük és növekedésük szempontjából. Ha minden arcon meglátjuk a szépséget, ezzel mindenkit fölemelhetünk legbölcsebb önmagáig, s így nekünk is nagyobb esélyünk lesz arra, hogy szinkronisztikus útmutatást kapjunk.

IX.Felismerés: Az új kultúra -  Miközben valamennyien spirituális feladatunk legtökéletesebb kiteljesítése felé fejlődünk, az élet gyakorlati feltételeit mindinkább automaták teremtik majd meg, mivel az emberi figyelem középpontjában a szinkronisztikus gyarapodás áll majd. Az efféle gyarapodás egyre magasabb energiaállapotba juttatja az embereket, míg végül testünk spirituális formát ölt, s ezáltal egyesül a létezés jelenlegi dimenziója a következő dimenzióval – így ér véget a születés és halál körforgása. 

forrás: harmonet