2008 február végén már elegünk volt, a szerencsétlenkedésből, az álláskeresésből és várakozásból. Ráadásul a szüleink folyamatosan cseszegettek, hogy miért akarunk mi külföldre menni szerencsét próbálni, hónapok óta folyamatosan azt hallgattuk külföldön sincs kolbászból a kerítés...
A férjem fogászati kezelése alatt lett egy hét pihenő, amikor nem kellett mennie, így útra kelhettünk. A cél Ukrajna volt, de itt nem is maga a szuperül sikerült kiruccanásunk a lényeg, hanem ami a Kievből visszafelé vezető úton történt. Felváltva vezettünk, és éppen én vettem át a kormányt. Útközben a visszapillantó tükörben egy piros kamiont láttam meg, amitől megmagyarázhatatlan módon rosszul lettem. Mondtam a férjemnek, nekem ez a piros kamion nem tetszik, elengedem. Éppen egy benzinkút mellett vezetett az út, én pedig gyorsan kiálltam, és megvártam még a furcsa rossz érzést okozó kamion tovább haladt. Én is folytattam az utamat. Talán 5 perc sem telt el, amikor újra találkoztunk a piros kamionnal, akkor már keresztbe állt az úton, és nem messze tőle egy összetört autó, ilyen kisebb transporter, amiből a sofőr - láthatóan már nem élt - lógott ki..........
Véletlen? Talán megmenekültünk? Miért lettem rosszul a piros kamion puszta látványától? Mi lett volna ha nem állok ki? Számtalan kérdés forgott a fejünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése