20 évvel ezelőtt kezdtem olyan könyveket vásárolni, melyek a megfoghatatlant boncolgatják. Többek közt ilyen volt a Tudatalattid csodálatos hatalma című könyv. 23 éves voltam és akkor váltam el. Egyedül maradtam, de nem akartam folyton otthon ülni. Ehhez viszont autóba kellett ülnöm, és minimum 20 km-t autózni a legközelebbi városig, ahol volt szórakozóhely és diszkó. Az odavezető úton voltak erdős, elhagyott részek, és akkor még nem volt elterjedt a mobil telefon, még ha lett volna telefonom, sem tudtam volna használni azokon az utakon lefedettség hiányában, ha bajba kerülök. Féltem, mi lesz ha lerobban az autóm, ha baleset ér, és senkinek nem tudok szólni. A félelemtől azért nagyobb volt bennem a vágy, hogy újra éljem az életem. Ebben a könyvben találtam különböző ún. imádságokat. Sosem voltam különösebben vallásos, és templomba sem jártam. Nem tetszett, ahogyan a papok beszélnek a templomban. Ebben a könyvben tetszett, hogy hívhatom bárhogyan a megfoghatatlan hatalmat, Istennek, Végtelen Intelligenciának, Kozmikus erőnek. Nos visszatérve az imádságra nagyjából így szólt, amit mondogatni kezdtem, amikor féltem: "az Isteni szeretet előttem jár, utamat széppé, csodálatossá, örömtelivé, és biztonságossá teszi." Először nem igazán hittem benne, de ahogy mondogattam, megnyugodtam. Az első szembetűnő, és nem felejthető élményem, nem sokkal később történt, amikor egy hajnali időpontban a szokásos kis 90-es tempóban lendületes, gyakorlattal vettem be a szokott kanyarokat. A domb tetején viszont, hirtelen a szélvédőm előtt kinyílt egy vakítóan fehér szárny, mintha madár lett volna, de annak túl nagy volt. Hirtelen lefékeztem, és ennek köszönhetően nem szálltam bele 90-el a szarvascsorda közé, ami a két domb közötti völgyben, éppen az úton ácsingózott. Nem ijedtem meg, de hazáig reszkettem és sírtam, mert tudtam, valaki jelzett nekem, és megmentett. Nem volt kérdéses a baleset kimenetele, ha ez nem történik meg, mi lett volna, ha belefutok a hatalmas agancsok közé.
Néhány ismerősömmel megosztottam, volt aki azt mondta biztosan egy angyal volt, volt aki Isten könyvének titulálta. Még közel 15 év eltelte után is végigfut a hideg a hátamon, ahogyan ezeket most leírom.
Innentől kezdve egyre erősebben hittem a könyv adta imádságok és Végtelen Intelligencia hatalmában. Gyakoroltam és valóban csodák történtek, csak azt nem tudom, miért történik folyton az, hogy egy idő után elfelejtek ezekkel az imákkal foglalkozni, mert ezek csak akkor működnek hatékonyan, ha folyton gyakoroljuk. Időnként találkoztam emberekkel, akiktől úgymond "figyelmeztetést" kaptam, hogy ezzel újra foglalkoznom kell, újra elő kell vennem a könyveimet, de a hétköznapi problémák mellett folyton elfeledkeztem róla, majd újra találkoztam emberekkel, és újra kaptam "figyelmeztetést". Ezért is kezdtem most ebbe a blog írásba, hogy folyamatosan relevanciában tudjam tartani, és gyakorolni ... most gondolkozom mit is, talán a legjobb szó rá, a tudatalattim csodálatos hatalmát kell trenírozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése