2011. augusztus 23., kedd

Hol van a határ a gondolatunk teremtő ereje, és a megérzések között?

Honnan tudhatjuk, hogy az a valami ami megtörtént, az a gondolatunk teremtő erejének köszönhető? Vagy azért mert megéreztük, és azért gondoltunk rá? Nem olyan történésről beszélek, ahol egyértelmű, hogy szeretnénk valamit, és akarjuk, megtörténik. Hanem amikor történik valami, de már előre tudjuk, érezzük. Honnan tudható, hogy megérzésről szólt, vagy mert gondoltunk rá, ezáltal megteremtettük, bevonzottuk?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése