Határvonal és egészséges egyensúly

Első olvasatra azok az események, melyekről már írtam, milyen megérzések alapján menekültünk meg, talán sokan úgy vélik, milyen áldásos. Talán az, de néha nem. Főleg akkor nem amikor a megérzés és a félelem között kell egészséges határvonalat húzni. Egy egy ilyen esemény után, bizony sokszor nem tudom eldönteni, hogy miért félek elindulni pl. Budapestre, valóban fog valami rossz történni, vagy egyszerűen csak félek.
Mindig törekedni kell az egészséges egyensúlyra. Sok érdekességet olvashatunk, hallgathatunk, mint pl. a Vonzás Törvénye, vagy a Titok és bizony azt látom, hogy sokan nekiindulnak ezeknek a szabályoknak, anélkül, hogy a valóság talaján maradnának, és megpróbálnának egyensúlyt tartani. Aztán a végeredmény a csalódás és ezen könyvek félredobása.

Azt mondták a videóra, egy hónapon keresztül minden nap nézni. Rendben, nagyon szép kellemes, de nem szabad elfelejteni, nemcsak akarni kell, hanem tenni is érte, és egy videó nézegetése önmagában nem fog segíteni.

Apróságok

Arra gondoltam, hogy minden nap feljegyzem ide milyen különös dolog történt velem. Vissza gondolva a mai napomra, egyetlen apróság. Megálltunk a benzinkútnál, jobbra egy izomtorony pattant ki egy szakadt opelből, balra egy idősebb úriember vasalt ingben és nadrágban, egy új opel-el. Mondtam a férjemnek, fogadok az izomagy egy ezresnél nem tankol többé, az ingeske pedig teletankol kb. 17.000 ezerét. Majdnem betaláltam az izomagy 999 forintért tankolt, kemény 2,5 litert, az ingeske pedig 19 000-ért tele... Véletlen? Bárcsak a lottó számokat tudnám így előre bejelölni. :-)) 

Regressziós hipnózis vagy az agyunk játéka?

Sok könyvet beszereztem és olvastam a reinkarnációról, és mindig is érdekelt a téma. Soha meg nem fordult a fejemben, a kételkedés a lélekvándorlásban, és hogy van élet az élet után. Kezdetektől fogva hiszek benne. Talán mindenkivel fordult elő, hogy emberek, tájak, ruhák ismerősek, holott azelőtt sosem találkoztunk velük. Visszatérő álmok, melyeknek a helyszínét később megtaláljuk. Sarlatánok, csalók és pénzhajhászok között manapság nehéz rátalálni az igazságra, de azért igyekszem megtalálni. 

A férjem volt regressziós hipnózison, úgy ment oda, hogy nem hitt benne, és azt hitte aludt egy jót. A meglepetés akkor érte, amikor a magnószalagot vissza játszották neki. Az első helyszín amiről beszélt Egyiptom volt, kb a 18-ik dinasztia idején lehetett. Írnok volt, és 5 macskája volt. El volt késve egy munkával, folyton azt mondogatta, hogy el van késve sietnie kell, közben megszidta az egyik macskáját, hogy megette az ételt a többi elől.

A másik helyszín Kína volt, ahol a császár testőrségébe tartozott.

Mindkét helyszínen ugyanaz a nő volt a felesége. A terapeuta megkérdezte, hogy az a nő volt e, aki kint ül. (a volt felesége volt az) Ő mondta, hogy nem. Évekkel később amikor ezt elmesélte nekem, azt mondta, most már tudja én voltam. Lehet ezért rajzoltam folyton pagodát óvodás koromban, lehet ezért éreztem első egyiptomi utam során, hogy haza megyek?

2007 nyarán Olaszországban éltünk, és egy este amikor úgy döntöttünk olyan jó idő van, hogy inkább az erkélyen alszunk, erről beszélgettünk, és megkértem ha próbáljam meg vissza vinni. 

Ami ez után történt hihetetlen, de szeretnék rá igazolást kapni. Először Egyiptomról kezdett beszélni, a piacon volt, ahol cserépedényt akart venni, azt mondogatta nagyobb edény kell a Horak Pea ünnepre, nagyobb edény kell, mert a kicsibe nem fér el sok homok, homokot kell rakni majd bele az ünnepen. Az árusnő megsimogatta az arcát, de eltolta a nő kezét, és azt monda neki, tudod, hogy titkolnunk kell, mert másként születtünk... 

Ha ez igaz, akkor bizonyítja a kasztrendszer létét Egyiptomban. A nőt sötétedés után a szolgái titokban kísérték a házába, aki folyton veszekedett vele a titkolózás miatt, ő pedig csak folyton azt hajtogatta: másként születtünk. Az a nő, a fazekas én voltam. 

Később arra a következtetésre jutott, lehet csak azért vette el az előző feleségét, mert ő fazekast kereste, és megtévesztette őt az, hogy a volt felesége ilyesmivel foglalkozott. 

Én annyit éreztem 2005-ben amikor ott éltem egy évig, hogy nem először járok ott, még azt is sejtettem, hol élhettünk, valahol a mai Luxor és Asszuán közötti szakaszon lehetett. 2010-ben ugyan töltöttünk ott fél évet, de sajnos nem volt időnk, azzal foglalkozni, hogy megkeressük hol is éltünk. De a Karnak templomban sok felirat, és rajz ismerős volt neki. Időközben azt is kiderítettük, hogy valóban volt ilyen, hogy Horak Pea ünnep, a Pea ünnepet jelent, és maga ez az ünnep az új év napján történt, amikor cserép edényekbe valóban homokot töltöttek. (egyiptológustól kaptuk az információt) Hiszek benne, mert hinni akarok, mert annyira csodálatos, de mégis ott motoszkál bennem a kérdés, biztos, hogy nem csak az agy játéka? Nem lehet, hogy valahol olvasott erről az ünnepről? De nem egy olyan információ, ami mindenfelé ott hever és könnyen fellelhető. 

Az utaztatást folytattam, Poroszországban járt, katona tiszt volt, a felesége voltam és halálos beteg. Amikor meghaltam akkor ő főbe lőtte magát, amiért olyan büntetést kapott, hogy megtanulta, bármi történik is nem szabad öngyilkosnak lenni. Ha ez valóban így van, lehet e ez magyarázat arra, hogy sok nyelv közül pont németül nem igazán tudok megtanulni? A rossz élet emlék miatt kizárja az agyam? Vagy egyszerűen csak akarat gyengeségemről van szó, és mentséget keresek rá? 

Következő helyszínre utaztatom, Oxford. Velocipeden jár, amit utál és művészet történész. 1938-at írunk! Engem Marynek hívnak és néprajzkutató vagyok. Badenbadenbe utazunk előadást tartani, de mindenki késik, már 11 óra van, és még alig érkeztek az emberek a szakadó eső miatt. 

Ha valóban így van, magyarázat lehet arra, hogy a férjemet bárhol leteszik a világon mindenről tud beszélni? Vagy arra az utazásért való rajongásomra, hogy a világ minden szegletét és kultúráját megismerjem? 

Vagy egyszerűen csak imádok utazni? 

Az utazásoknak mellékhatásai is jelentkeztek, a férjemnek utána két hétig rémálmai voltak, egyre több emlék jött elő, amik nem voltak éppen kellemesek. A vér szaga, ahogyan ráfröccsen az arcára, amikor levágta az elé kerülő embert, mint a császár testőre... és még sok hasonló. Ezért nem akar többet "utazni". Néha szeretném rábeszélni, de tiltakozik, hogy soha többet nem akar. 

A rábeszélésem hátsó szándékai azok, hogy valahol olvastam, egy professzor úgy beszélt 5 nyelven anyanyelvi szinte, hogy regressziós hipnózisban hosszabb ideig volt ott tartva egy adott országban, és úgy érkezett vissza, hogy emlékezett a nyelvre. Szerettem volna kipróbálni. Azt mondta, akkor elmondásai alapján mi beszélünk kínaiul, de azt mondta inkább megtanulni, mint mégegyszer a rémálmok.

Most én keresek egy megbízható terapeutát, aki nemcsak a pénzt akarja beszedni, hanem valóban megvan a képessége a tudat megnyitására. 

Újabb megmenekülés?

2009 nyarán Tunéziában dolgoztunk, és Sousse északi részén laktunk férjemmel. Egy este elindultunk az egyik hotelbe vacsorázni. Kis mellékúton sétáltunk ki a főút felé. A keskeny mellékutat két oldalt magas járda szegélyezte bokrokkal. A jobb oldalon sétáltunk, nem volt okunk különösebben átmenni a másik oldalra, de hirtelen ötlettől vezérelve arra kértem a férjemet menjünk át a másik oldalra.  Mivel megszokta tőlem a hirtelen és hasznos ötleteket, eszébe sem jutott egy percet sem vitatkozni, hogy minek, így kényelmesen átsétáltunk a másik oldalra. Fél perc sem telt el amikor egy autó haladt el az úton, a sofőr valamiért lehajolhatott, talán kazettát cserélt a magnóban, vagy leejtett valamit, és lehajolt érte. A gyakorlatlan vezető ennek következtében felhajtott a magasított járdára, pontosan arra a helyre, ahol mi sétáltunk volna éppen tovább, háttal neki, ha nem megyünk át a másik oldalra. Ha nem mentünk volna át, mindkettőnk lábát összeroncsolta volna végérvényesen az autó...

Emlékezetes megmenekülések Ukrajna

2008 február végén már elegünk volt, a szerencsétlenkedésből, az álláskeresésből és várakozásból. Ráadásul a szüleink folyamatosan cseszegettek, hogy miért akarunk mi külföldre menni szerencsét próbálni, hónapok óta folyamatosan azt hallgattuk külföldön sincs kolbászból a kerítés... 

A férjem fogászati kezelése alatt lett egy hét pihenő, amikor nem kellett mennie, így útra kelhettünk. A cél Ukrajna volt, de itt nem is maga a szuperül sikerült kiruccanásunk a lényeg, hanem ami a Kievből visszafelé vezető úton történt. Felváltva vezettünk, és éppen én vettem át a kormányt. Útközben a visszapillantó tükörben egy piros kamiont láttam meg, amitől megmagyarázhatatlan módon rosszul lettem. Mondtam a férjemnek, nekem ez a piros kamion nem tetszik, elengedem. Éppen egy benzinkút mellett vezetett az út, én pedig gyorsan kiálltam, és megvártam még a furcsa rossz érzést okozó kamion tovább haladt. Én is folytattam az utamat. Talán 5 perc sem telt el, amikor újra találkoztunk a piros kamionnal, akkor már keresztbe állt az úton, és nem messze tőle egy összetört autó, ilyen kisebb transporter, amiből a sofőr - láthatóan már nem élt - lógott ki..........

Véletlen? Talán megmenekültünk? Miért lettem rosszul a piros kamion puszta látványától? Mi lett volna ha nem állok ki? Számtalan kérdés forgott a fejünkben.

Káosz az információkban, és divat ezo-sok

20 évvel ezelőtt kezdtem olyan könyveket vásárolni, melyek a megfoghatatlant boncolgatják. Többek közt ilyen volt a Tudatalattid csodálatos hatalma című könyv. 23 éves voltam és akkor váltam el. Egyedül maradtam, de nem akartam folyton otthon ülni. Ehhez viszont autóba kellett ülnöm, és minimum 20 km-t autózni a legközelebbi városig, ahol volt szórakozóhely és diszkó. Az odavezető úton voltak erdős, elhagyott részek, és akkor még nem volt elterjedt a mobil telefon, még ha lett volna telefonom, sem tudtam volna használni azokon az utakon lefedettség hiányában, ha bajba kerülök. Féltem, mi lesz ha lerobban az autóm, ha baleset ér, és senkinek nem tudok szólni. A félelemtől azért nagyobb volt bennem a vágy, hogy újra éljem az életem. Ebben a könyvben találtam különböző ún. imádságokat. Sosem voltam különösebben vallásos, és templomba sem jártam. Nem tetszett, ahogyan a papok beszélnek a templomban. Ebben a könyvben tetszett, hogy hívhatom bárhogyan a megfoghatatlan hatalmat, Istennek, Végtelen Intelligenciának, Kozmikus erőnek. Nos visszatérve az imádságra nagyjából így szólt, amit mondogatni kezdtem, amikor féltem: "az Isteni szeretet előttem jár, utamat széppé, csodálatossá, örömtelivé, és biztonságossá teszi." Először nem igazán hittem benne, de ahogy mondogattam, megnyugodtam. Az első szembetűnő, és nem felejthető élményem, nem sokkal később történt, amikor egy hajnali időpontban a szokásos kis 90-es tempóban lendületes, gyakorlattal vettem be a szokott kanyarokat. A domb tetején viszont, hirtelen a szélvédőm előtt kinyílt egy vakítóan fehér szárny, mintha madár lett volna, de annak túl nagy volt. Hirtelen lefékeztem, és ennek köszönhetően nem szálltam bele 90-el a szarvascsorda közé, ami a két domb közötti völgyben, éppen az úton ácsingózott. Nem ijedtem meg, de hazáig reszkettem és sírtam, mert tudtam, valaki jelzett nekem, és megmentett. Nem volt kérdéses a baleset kimenetele, ha ez nem történik meg, mi lett volna, ha belefutok a hatalmas agancsok közé.

Néhány ismerősömmel megosztottam, volt aki azt mondta biztosan egy angyal volt, volt aki Isten könyvének titulálta. Még közel 15 év eltelte után is végigfut a hideg a hátamon, ahogyan ezeket most leírom.

Innentől kezdve egyre erősebben hittem a könyv adta imádságok és Végtelen Intelligencia hatalmában. Gyakoroltam és valóban csodák történtek, csak azt nem tudom, miért történik folyton az, hogy egy idő után elfelejtek ezekkel az imákkal foglalkozni, mert ezek csak akkor működnek hatékonyan, ha folyton gyakoroljuk. Időnként találkoztam emberekkel, akiktől úgymond "figyelmeztetést" kaptam, hogy ezzel újra foglalkoznom kell, újra elő kell vennem a könyveimet, de a hétköznapi problémák mellett folyton elfeledkeztem róla, majd újra találkoztam emberekkel, és újra kaptam "figyelmeztetést". Ezért is kezdtem most ebbe a blog írásba, hogy folyamatosan relevanciában tudjam tartani, és gyakorolni ... most gondolkozom mit is, talán a legjobb szó rá, a tudatalattim csodálatos hatalmát kell trenírozni.