Egy ideje már érzem, hogy Azrael a kertek alatt jár. Nem akarom, hogy így legyen, de tudom ez az élet rendje. Aki a földre érkezik, idővel távozik. Ki előbb ki utóbb. A szerencsésebbek utóbb, vagy ki tudja ki a szerencsés. Jó lenne, ha még nem jönne. De kinek jó? Nekem? Magamat sajnálom? Kinek már itt az idő és menni kell, vagy menni akar, hagyni kellene. Elfogadni, hogy menni akar és nem harcolni ellene, mert ugye magamat sajnálom. Sajnálom magamat, hogy fájni fog, fájni fog az űr, ami majd utána marad, hiányozni fog és sokáig fájni. Nem akarom, de engedni kell. Hull könnyem, az eszemmel tudom jól van ez így, de a szívem nem akarja még.
Ma reggel megkérdezte anyum, hogy látom nagymamámat. Csak annyit mondtam Azrael a kertek alatt jár és elfordultam, ne lássa, hogy sírok.
Ma reggel megkérdezte anyum, hogy látom nagymamámat. Csak annyit mondtam Azrael a kertek alatt jár és elfordultam, ne lássa, hogy sírok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése