Az elfelejtett végrendelet

Az elfelejtett végrendelet

Leszögezem, gyűlölöm a verseket,

de kezem éjfélkor megremeg  és magától írni kezd.

János, János fodrászok fodrásza mit tettél,

végrendelet nélkül hirtelen elmentél.

Nem gondoltál egyetlen húgodra,

ki mindig is hajlékod használta.

Hátra hagyott házad évtizedek súlya alatt

igen csak roskadozik, majd be szakad.

Tán be is szakadt volna, ha lelke nem volna.

De lelke lett a háznak hosszú évek alatt,

s védelmezi húgod a magány súlya alatt.

De van mostan egy tábla kint a kapu alatt,

Demoklész kardjaként fenyeget,

s ha kell majd arat.

Aratni fog, ha jön majd egy idegen

halálos ítéletként egyenlőre csak lengedez.

S legyen átkozott, ki ennek tudatában,

mégis megveszi házadat, ideje korábban.

Ne nyugodj békén, mert itt az idő

s meg kell védened.

Szellemed szálljon alá a földre

s tartsa távol azt ki szemet vet e telekre.

Véredből vérednek sem hiányozhat ez,

nem lesz ő gazdagabb, semmit sem ér néki ez.

Tudd hát, ha már előre nem gondolkodtál,

ha megveszik, ezzel megölik, ha elveszti otthonát.

Tudom jól ott a saját háza, de rossz emlékek miatt tán,

sohasem használta. 

Ott ápolta beteg férjét, és fiát, 
kik előtted és utánad követnek odaát.

Védd meg őt kérlek élete végéig,

és ha majd békében követ téged ő is,

térj vissza Te is.

A vers előzménye: 

A szomszéd néni, akire szinte családtagként tekintünk a bátyja házában él. Igaz mellette áll a saját háza, amit nem szeret. Mindig is a bátyja háza alatti kis konyhában élt. A bátyja János nagy lábon élt és fodrász volt, akit a felesége elhagyott, amikor még pici baba volt a lányuk. Jánost a húga ápolta, és amikor meghalt János lánya örökölte a házat. Kirakta azonnal az eladó táblát és jöttek is nézni a házat, olyanok akiket senki nem látna szívesen szomszédként. Ekkor született a vers egy hajnali órában 2018. március 25-én. 

Ami azóta történt: 

A házat nem vette meg még senki, nagyon rossz állapotban van. Viszont közölték Irénke nénivel jön egy pesti fiatalember aki ott fog lakni. Így kvázi ki lett kényszerítve belőle, hogy a saját házába rendezkedjen be. Karácsony napján Irénke néni kétségbe esve szaladt át, hogy zubog a víz a János házából. A férfi elment az ünnepekre, és nem volt fűtve a ház, egy cső szétfagyhatott a kiskonyhában és az enyhülés hatására eltörhetett. A vizet apum elzárta. Ki tudja hány 100 m3 zubogott el, talán az egész ház meg fog roggyanni, de ez már nem Irénke néni gondja.

Kiegészítés 4 éve ötlött fejemben e versike, és úgy tűnik meghallgatott János, mert a házat senki nem vette meg. :-)