2011. október 14., péntek

Kör technika

A hírek között olvasgattam, amikor az nlcafe.hu-n egy cikkre találtam. A végén egy ajánló során akadt meg a tekintetem:  "Elképzeltem, hogy meggyógyulok, és így lett" Eszembe jutott Kriszti, hogy az egyik este éppen neki is igyekeztünk kitalálni egy gyógymódot. Gondoltam beillesztem a keresőbe, mit ad ki, hátha valami hasznos cikkre találok, amivel egy kis biztatást tudok neki adni. A következő érdekességre leletem:


4 lépéses kör-technika:

1.lépés: Előkészítés

Pár percig dörzsöld össze mindkét tenyered, majd rajzolj egy kört valamelyik (vagy mindkettő) tenyered közepébe. Aztán érintsd össze az egyik hüvelyk és mutatóujjad, úgy hogy egy kört alkossanak. Végig a gyakorlat alatt tartsd meg ezt a kört és tudatosítsd magadban, hogy bármikor a nap folyamán, amikor egy kör formát vizualizálsz, rajzolsz, vagy veszel fel az ujjaid segítségével, a kívánságod energiája megjelenik a testedben és a körülményeid is hozzá igazodnak. 

2.lépés: Fókusz

Képzeld el, hogy mit szeretnél elérni, mit szeretnél, hogy a tiéd legyen, vagy milyennek szeretnél lenni egy konkrét helyzetben, vagy mit szeretnél és hogyan véghezvinni. Fókuszálj a végső eredményre és lásd magad előtt, amint kívánságod már teljesült, érezd magadban a pozitív érzést.

3.lépés: Kijelentés

Fogalmazd meg tisztán és egyértelműen a célodat, kívánságodat magadban (ha teheted, akkor hangosan), úgy hogy közben nézz rá a körre. Majd tedd utána: „Minden esetben, amikor észreveszek egy kört, vagy a két ujjammal egy kört alkotok, az a siker jele és arra emlékeztet, hogy elérem célomat.”  

4.lépés: Megerősítés 
Gondolj arra, hogy bármikor, amikor egy körre tekintesz, elméd automatikusan az alábbi megerősítést juttatja eszedbe: „Kijelentem, hogy kész vagyok befogadni a jót. Számítok arra, hogy a körülmények a javamra változnak. Látom magam, amint elértem célomat.”

Gyors használatra:
Képzeld bele egy körbe a kívánt eredményt és jelentsd ki megtörténtét rád vonatkozóan.
Pld. a társamnak kiment a bokája és nem tudott lábra állni. Gyorsan elképzelte magát egy körben, amint szalad és mindkét lába erős és egészséges. Kijelentette, hogy abban a pillanatban, hogy ránéz egy körre, a lába meggyógyul. Mindig, amikor meglátott egy kört, azt látta maga előtt, hogy szalad. És így is lett. Másnap elment szaladni.
Próbáld ki, engedd, hogy vigyen a kör magával, majd írd meg tapasztalataidat, hogy mások is erőt meríthessenek a te történeteidből!
A technika célja: a siker, az egészség és a biztonság érzés megteremtése
Várható eredménye: a kör-technika örömet és sikerélményt ad, ha a hétköznapokban céltudatosan használod. Ezen felül belső nyugalmat, bizalmat és védettséget teremt.
Ez olyan egyszerű, bárki meg tudja csinálni, és mit veszthetünk egy próbával? De egy biztos, hinni kell benne, mert minden más csak akkor fog működni. A hit már önmagában egy siker! 


2011. október 13., csütörtök

Miért most? Miért pont ő?

Anyum elsápadva jött be a szobába, a lány akinek a lagzijában voltak, Barna lánya meghalt. Kisodródott a karancsaljai kanyarban felborult az autója. Állítólag még a mentő ki ment, megkérdezték jól van és még mondta is jól van. Nem volt jól, belső vérzése volt.
Miért kapkod és száguldozik egy két gyerekes családanya???? Anyum azt mondta nőgyógyászhoz sietett.
Amikor egy tragédia történik, főleg ha egy fiatalról van szó mindenkit mélyen megráz. Mindenkiben felmerül a kérdés, hogy miért pont ő, amikor olyan fiatal volt, olyan értékes élete volt, szükség volt rá. Számos írás fellelhető a témáról, hogy ki meddig marad a Földön a fizikai valójában. Az első ami eszembe jut, "...amíg feladata van..." De van e olyan ember, akinek nincs feladata, főleg egy fiatal családanyának, akinek fel kellene nevelnie a gyermekeit, vagy csak ennyi volt a "feladata"? Eddig tartott? Vagy éppen pontosan ez volt a feladata, hogy egy értelmetlen autóbalesetben kell meghalni? A pici gyermekeinek és családjának pedig az a feladata, hogy meg kell élniük az édesanyjuk halálát? Könyörtelen és emberi ésszel elfogadhatatlan feladat felnőni anya nélkül. Aki nem majd ott mellettük, amikor szükségük lenne rá, akinek leírhatnák az első iskolában tanult sorokat  ; drága édesanyámnak anyák napjára, de ez a sor végtelen. 
Valóban létezik mindenkire kiszabott feladat, amit végre kell hajtania, meg kell élnie? Tényleg csak ennyi egy élet története? Vagy netalán a megnyugtatásunkra szolgál ez a magyarázat, hogy könnyebb legyen elviselni a fájdalmat?